Rólam

Kisgyermekkortól a Kodály módszer elvei szerint oktattak. 19 éve játszom hegedűn és 10 éve brácsán. 2022 decemberében a cselló is újra bekerült az életembe.

4 évig turnéztam Európa-szerte az Omega zenekarral. Álltam már a MÜPA, az Aréna és több hazai -nemzetközi fesztivál nagyszínpadán is, mint énekes, mint vokalista, vagy mint hangszeres zenész.

2019-ben Miviana előadói nevemen kezdtem el alkotni, dalokat megjelentetni és ekkor indítottam el a Youtube csatornám is.

Tanulmányaimat elsőként a nyíregyházi Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskolában, majd Debrecenben, a szintén Kodály Zoltán nevét viselő Zenei Konzervatóriumban folytattam hegedű, majd brácsa szakon.

Ezután a Debreceni Egyetem és a budapesti Zeneakadémia brácsa szakán voltam hallgató. Ezzel párhuzamosan elvégeztem a Kőbányai Zenei Stúdió könnyűzenei énekes és tanár szakát.

Néhány intézmény és oktató kivételével jócskán volt részem megtapasztalni az oktatási rendszer  művészeti részeibe is beleintegrált, kifejezetten ártó és destruktív részeket. A teljesítménykényszert, az állandó versenyeztetést, ami nyilván csak azoknak kedvez, akik ösztönösen kimagaslóak bizonyos területeken, ám mindenki mást periférián hagy.

Nagyon érdekes volt kisgyermekkoromban, amikor először találkoztam a ténnyel, hogy más iskolákban a többiek nem énekelnek annyiszor egy héten, mint mi.
Nincs is annyi ének órájuk és igazából dalokat sem nagyon vesznek.

Azt tapasztaltam a legtöbb helyen (kivétel persze mindig van), hogy nem nagyon igyekeztek és nem is volt lehetőség a művészeti oktatásba a „kötelező lyukas órán” túl többet beleintegrálni ének óra vagy rajz óra címén.

Ugyanilyen felismerés volt, amikor először találkoztam olyan gyerekekkel, akik azt mondták, sosem hallgatnak zenét. Az ének óráikon csak alszanak vagy hülyéskednek.

Számomra ezek felfoghatatlan dolgok voltak és gondolatébresztők is.

Hogyan lehet, hogy mások nem tanulhatják meg ezeket a dolgokat?
Nem élvezhetik azt a rengeteg jót, amit a zene ad és hogyan lehet, hogy ilyen sokan nem kapnak segítséget abban, hogy hogyan tudnák a zenét használni az önkifejezésre.

És akkor belém hasított néhány ismerősöm története.
Ahol saját szemmel és füllel tapasztaltam, hogy bármilyen szintről is indultak az elején, a megfelelő befektetett energiával mindenki meg tudott tanulni énekelni.
Mindenki megtalálta a hangját.

Pont ugyanúgy, mint a test többi izmánál, úgy a gége izmai is fejleszthetőek.
Megfelelően befektett energiával és idővel pedig eljutunk ahhoz a várva várt eufórikus élményhez, amikor élvezzük végre a hangunk, ahogyan énekelünk.
Hiszen itt a saját testünk a hangszerünk.

Ehhez pedig egyben kell gondolkodnunk a testünk és lelkünk változásaival. Majd ezek hullámzásában rátalálni egy számunkra komfortos egyensúlyra.
Ennek a megoldására született meg az énekterápia.



Célom

 

Szeretném, hogy minél több emberhez eljusson a módszerem, hogy egyre többen megtapasztalják, nem számít, mit mondtak az iskolában, hogy mit mondanak mások.

Megtalálják és élvezzék a saját hangjukat, az ebben rejlő önkifejezési lehetőségeket és a zenét.
Megtapasztalják, milyen csodás másokkal együtt zenélni.

Végigvezetni minden jelentkezőt az úton, amin járva lépésről lépésre birtokba veszik a saját hangjuk.
Ezeken az élményeken keresztül pedig megtanulják élvezetesebbé és könnyedebbé tenni akár a mindennapi életüket is.